Miserando atque eligendo

Ferenc pápa teológiája

Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és küldetés

A Szentlélek vezesse a szinódusi munkálatokat, melyek célja, hogy az Egyház válaszoljon eredeti hivatására, Isten népének teljes bevonásával végezze küldetését. Ferenc pápa október 9-én, szombaton reggel erről beszélt a szinódusi megnyitót megelőző imádság és elmélkedés alkalmával.

papa.jpg

Tovább olvasom
Címkék: Szinódus

Ferenc pápa: Önmagunk kicsinek elismerése a kiindulópont ahhoz, hogy nagyok legyünk

Október 3-án, vasárnap délben a Szentatya arról elmélkedett a déli Úrangyala elimádkozásakor, hogy mennyire fontos elismernük kicsinységünket és segítségre szorultságunkat. Gyengeségeink, elégtelenségünk elismerése ugyanis a fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele.

 fff.jpg

Tovább olvasom

Egy mind nagyobb „mi” felé

Ferenc pápa üzenete az elvándorlók és menekültek világnapjára

Az elvándorlók és menekültek világnapján, melyet idén szeptember 26-án tartunk, a Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a katolikus hívekhez. Ferenc pápa Egy mind nagyobb „mi” felé címmel közzétett idei üzenetét az alábbiakban olvashatják.

elv.jpg

Kedves Testvéreim!

A Fratelli tutti enciklikában egy olyan aggodalmat és reményt fejeztem ki, amely továbbra is fontos helyet foglal el szívemben: „Ha ez az egészségügyi válság elmúlik, az lenne a legrosszabb válaszunk, ha még mélyebbre merülnénk a lázas fogyasztás és az egoista önvédelem új formáiba. Adja az Ég, hogy a végén többé ne a »többiek«, hanem csak a »mi« létezzék” (Fratelli tutti, 35).

Ezért arra gondoltam, hogy az idei üzenetet az elvándorlók és menekültek világnapjára az Egy mind nagyobb „mi” felé témának szentelem, így szeretnék világos horizontot kijelölni e világban járt közös utunk számára.

Ennek a „mi”-nek a története

Ez a horizont már Isten teremtő tervében is jelen van: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, Isten képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és így szólt hozzájuk: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok«” (Ter 1,27–28). Isten férfinak és nőnek teremtett bennünket, különbözőnek és egymást kiegészítőnek, hogy egy olyan „mi”-t alkossunk, amelynek az a rendeltetése, hogy a nemzedékek sokasodásával mind nagyobb legyen.

Isten saját képmására teremtett bennünket, saját egy és háromságos lényének képmására, sokféleségben megvalósuló közösségnek teremtett.

Amikor engedetlensége miatt az ember elfordult Istentől, ő irgalmában nem az egyes embereknek, hanem egy népnek akarta felkínálni a kiengesztelődés lehetőségét, egy „mi”-nek, amely az egész emberi családot és minden népet átölelni hivatott: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük” (Jel 21,3).

Tehát az üdvtörténetnek a kezdetén, akárcsak a végén egy mi áll, középpontjában Krisztus misztériumával, aki azért halt meg és támadt fel, hogy „mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21).

Ez a mostani időszak azonban azt mutatja, hogy ez az Isten által akart „mi” megtört és széttöredezett, megsérült és eltorzult, ami még nyilvánvalóbbá válik az olyan nagyobb válságok idején, mint amilyen a jelenlegi világjárvány is.

A nacionalizmus bezárkózó és agresszív formái (vö. Fratelli tutti, 11) és a radikális individualizmus (vö. uo. 105) rombolják és megosztják a „mi”-t mind a világban, mind az Egyházon belül. A legnagyobb árat viszont azok fizetik meg, akik legkönnyebben válhatnak másokká: a külföldiek, a migránsok, a kirekesztettek, az egzisztenciális perifériákon élők.

Az igazság azonban az, hogy mindannyian egy hajóban evezünk, és azon kell munkálkodnunk, hogy ne legyenek többé falak, melyek elválasztanak, ne legyenek többé mások, hanem csak egyetlen mi, olyan nagy, mint az egész emberiség.

Szeretném ezért megragadni az alkalmat, hogy ezen a világnapon kettős felhívást intézzek mindenekelőtt a katolikus hívőkhöz, majd pedig a világ minden emberéhez, hogy együtt haladjunk előre egy mind nagyobb „mi” felé.

Egy mind katolikusabb Egyház

A Katolikus Egyház tagjai számára ez a felhívás azzal az elkötelezettséggel jár, hogy egyre hűségesebbek legyünk katolikus mivoltunkhoz, megvalósítva azt, amit Szent Pál tanított az efezusi közösségnek: „Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,4–5).

Az Egyház katolicitása, egyetemessége ugyanis olyan valóság, amelyet minden korban vállalni kell és meg kell élni, az Úr akarata és kegyelme szerint, aki megígérte, hogy mindig velünk lesz, egészen a világ végezetéig (vö. Mt 28,20). Szentlelke képessé tesz bennünket arra, hogy mindenkit magunkhoz öleljünk, hogy sokféleségben megvalósuló közösséget építsünk, hogy a különbségeket egymással összhangba hozzuk anélkül, hogy egy személytelen egyformaságot erőltetnénk. Az idegenek, a migránsok és a menekültek sokféleségével való találkozásban, valamint az ebből a találkozásból kialakuló, kultúrák közötti párbeszédben lehetőségünk van arra, hogy Egyházként növekedjünk és gazdagítsuk egymást. Minden megkeresztelt ugyanis, bárhol éljen is, jog szerinti tagja a helyi egyházi közösségének, tagja az egyetlen Egyháznak, lakója az egyetlen háznak, tagja az egyetlen családnak.

A katolikus hívők meghívást kaptak arra, hogy mindegyikük abban a közösségében, ahol él, azon dolgozzék, hogy az Egyház egyre befogadóbbá váljon, teljesítve Jézus Krisztusnak az apostolokra bízott küldetését: „Menjetek, és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,7–8).

Ma az Egyháznak az a feladata, hogy kilépjen az egzisztenciális perifériák utcáira, hogy gyógyítsa a megsebzetteket és megkeresse az eltévedteket, előítéletek, félelem és prozelitizmus nélkül, sőt készen arra, hogy sátrát kinyitva mindenkit befogadjon.

Az egzisztenciális perifériákon élők között számtalan bevándorlót, menekültet, kitelepítettet találunk, továbbá az emberkereskedelem áldozatait, akiknek az Úr ki akarja nyilvánítani szeretetét és üdvösségét. „A mostani migrációs mozgások új missziós »frontnak« tekinthetők, kiváltságos lehetőségnek arra, hogy Jézus Krisztust és az evangélium üzenetét otthonunk elhagyása nélkül hirdessük, és konkrét tanúságot tegyünk a keresztény hitről szeretetben, a más vallási közösségek iránti mély tisztelettel.

A más felekezetekhez és vallásokhoz tartozó migránsokkal és menekültekkel való találkozás termékeny talajt jelent az őszinte és gazdagító ökumenikus és vallásközi párbeszéd növekedéséhez”

(A migránsok lelkipásztori ellátásával megbízott szervezetek országos vezetőihez intézett beszéd, 2017. szeptember 22.).

Egy mind befogadóbb világ

Azzal a felhívással fordulok a világon élő valamennyi ember felé, hogy együtt haladjunk egy mind nagyobb mi felé, hogy helyreállítsuk az emberi családot, hogy együtt építsünk egy igazságos és békés jövőt, biztosítva azt, hogy senki se legyen kizárva.

Társadalmaink jövője „színes” lesz, amelyet a sokszínűség és a kultúrák közötti kapcsolatok gazdagítanak. Következésképpen most meg kell tanulnunk harmóniában és békében együtt élni.

Számomra különösen is kedves az az Apostolok cselekedeteiben szereplő jelenet, amikor az Egyház pünkösdi „megkeresztelkedésének” napján, közvetlenül a Szentlélek leszállása után a jeruzsálemi nép hallgatja az üdvösség hirdetését: „Mi, pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit” (ApCsel 2,9–11).

Ez az új Jeruzsálem eszményképe (vö. Iz 60; Jel 21,3), ahol minden nép békében és egyetértésben él, Isten jóságát és a teremtés csodáit dicsőítve. De annak érdekében, hogy ezt az eszményt elérjük, mindannyiunknak azon kell dolgoznunk, hogy lebontsuk a minket elválasztó falakat és olyan hidakat építsünk, amelyek elősegítik a találkozás kultúráját és tudatosítják belső egymásrautaltságunkat. E szempontból a jelenlegi migrációs hullámok lehetőséget nyújtanak arra, hogy legyőzzük félelmeinket, és hagyjuk, hogy más emberek sokszínű gazdagsága gyarapítson.

Tehát ha akarjuk, a határokat a találkozás kiemelt helyeivé alakíthatjuk, ahol egy mind nagyobb „mi” csodája ragyoghat fel.

Arra kérek minden férfit és nőt világszerte, hogy használják fel jól azokat az ajándékokat, amelyeket az Úr ránk bízott, hogy teremtését megőrizzük és még szebbé tegyük. „Egy főember – mondta Jézus – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: »Kamatoztassátok, míg vissza nem térek«” (Lk 19,12–13).

Az Úr bennünket is számon fog kérni! Annak érdekében, hogy közös otthonunkat megfelelő módon gondozzuk, mind nagyobb és egyre több közös felelősséget vállaló „mi”-vé kell válnunk abban a mély meggyőződésben, hogy bármi jót teszünk a világban, azt a jelen és a jövő nemzedékekért tesszük.

Olyan személyes és kollektív elkötelezettségről beszélek, amely minden testvérünket és nővérünket felvállalja, akik továbbra is szenvednek, miközben egy fenntarthatóbb, kiegyensúlyozottabb és befogadóbb fejlődésért dolgozunk. Olyan elköteleződés ez, amely nem tesz különbséget őshonosok és külföldiek, helyben lakók és vendégek között, hiszen ez közös kincs, amelynek gondozásából és jótéteményeiből senki sem zárható ki.

Az álom elkezdődik

Joel próféta megjövendölte a messiási jövőt mint a Szentlélek által ihletett álmok és látomások idejét: „Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak” (Jo 3,1).

Arra kaptunk meghívást, hogy együtt álmodjunk! Nem szabad félnünk attól, hogy álmodjunk, és hogy egyetlen emberiségként álmodjunk, mint útitársak ugyanazon az úton, mint ugyanannak a földnek, közös otthonunknak a gyermekei, akik mindnyájan testvérek (vö. Fratelli tutti 8).

Imádság

Szent és szeretett Atyánk,
Fiad, Jézus azt tanította nekünk,
hogy nagy öröm van a mennyben,
amikor valaki, aki elveszett, megkerült,
amikor, valakit, aki kirekesztett, elutasított vagy eldobott volt,
visszafogadtunk a „mi”-nkbe,
amely így mind nagyobbá és nagyobbá válik.
Kérünk, add meg Jézus követőinek
és minden jóakaratú embernek
a kegyelmet, hogy akaratod szerint cselekedjenek a világban.
Áldj meg minden befogadó és segítő tettet,
mely a száműzetésben élőket visszahozza
a társadalom és az Egyház „mi”-jébe,
hogy földünk olyan legyen,
amilyennek teremtetted:
minden testvér és nővér közös otthona. Ámen.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2021. május 3-án, Szent Jakab és Fülöp apostolok ünnepén.

Forrás: Magyar Kurír

Ferenc pápa afgán menekülteket fogadott

Szeptember 22-én, az általános kihallgatás előtt a vatikáni VI. Pál teremben Ferenc pápa tizennégy keresztény afgán menekülttel találkozott, köztük hét gyermekkel. Elmondták a Szentatyának, milyen félelem és bizonytalanság uralkodik az országban a tálibok hatalomátvétele óta.

img1.jpg

Egy afgán nő két ajándékkal érkezett: egy gyűrűvel, amely a férjéé volt, akit „elnyelt” a tálib terror, és egy afgán ruhával, amely „egy egész élet szenvedéseiről mesél”. Ferenc pápa elfogadta a gyűrűt, egy feltétellel: az asszony őrzi barátságuk zálogaként és a remény jeleként. Az afgán nő jelezte, hogy a remény ott van három lánya, valamint fia szemében. A gyerekei 14 és 25 év közöttiek. A lányok voltak azok, akik mobiljukon küldött segélykérésükkel elősegítették hihetetlen menekülésüket Kabulból. Olaszországban, Bergamo térségében lett új otthonuk, ott kezdhetnek új életet. A szolidaritás egész hálója munkálkodott a befogadásukon, egy afgán menekült író és a Meet Human Alapítvány irányításával.

Három keresztény családnak sikerült így megmenekülnie: tizennégy ember, köztük nyolc gyermek. A gyerekek mindegyike egy rajzzal érkezett a pápához. Az egyik család egyéves gyermekét azonnal kórházba kellett szállítani egy fertőzés miatt, de már jól van.

Kegyetlenségről, sok fájdalomról árulkodnak a történeteik, amelyeket elmondtak Ferenc pápának. Amint a tálibok megérkeztek Kabulba, keresztényként támadások érték őket. „A férjem volt az első, akik elbocsátottak, majd letartóztattak, és azóta nincs róla hírünk – mondta el a férje nélkül érkezett 57 éves afgán nő. – Négy napon és négy éjszakán át a pincébe bezárkózva éltünk attól félve, hogy letartóztatnak, mert valószínűleg valaki feljelentett, amiért keresztények vagyunk.”

Az egyik afgán férfi és felesége harminckét évesek, ők is Kabulból menekültek el, két gyermekük van: egy kilencéves és egy négyéves. Egy harmincöt éves férfi és harmincnégy éves felesége szintén gyermekeikkel érkeztek Olaszországba: legnagyobb gyermekük tizenegy, a két kisebb nyolc-, illetve egyéves.

A Meet Human Alapítvány Afgán testvéreink címmel hirdetett kampányt, olasz civil és katonai szervezetekkel együttműködve. A három családot nemcsak áthozták a határon, hanem munkát keresnek nekik, és segítenek beíratni a gyermekeket oktatási intézményekbe, gondoskodnak róluk.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News

Címkék: Menekültek

Ferenc pápa üzenete a gyermekvédelmi konferenciára

„Az egyház az áldozatok szolgálatában áll, hogy szembenézzen a jövőbeli kihívásokkal” – áll Ferenc pápa videóüzenetében, melyet pénteken küldött a szeptember 19-e és 22-e között Varsóban tartott nagyszabású konferenciára, mely a gyermekeket és a sérülékeny felnőtteket ért bántalmazásokkal foglalkozik. Üzenetének címe: „A mi küldetésünk megvédelmezni Isten gyermekeit”.

A szombaton kezdődött négynapos konferenciát a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága és a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia közösen szervezte a pedofília problémájával való szembenézés, a felelősségvállalás és főként a megelőzés szándékával.

pope_1.jpeg

Keressük a mind megfelelőbb választ az előttünk álló nagyon súlyos problémára

Ferenc pápa üzenetében „örömmel üdvözli az egybegyűlteket, hogy elgondolkozzanak azon a válaszon, amelyet az Egyház a saját tagjai részéről a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazások válságára ad, továbbá arról, hogy miként tud mind megfelelőbben válaszolni az előttünk álló nagyon súlyos problémára”. A világ Püspöki Konferenciáinak vezetőihez intézett beszédében, amely 2019 februárjában Rómában ülésezett, Ferenc pápa „bátorítását fejezte ki annak biztosítására, hogy az egyház intézményei hírnevének megőrzése érdekében ne söpörjék félre az áldozatok jólétét”.

Őszinte bocsánatkérésünkkel és megújított elkötelezettségünkkel teremtsünk bizalmat másokban   

Éppen ellenkezőleg, az Egyház csak akkor lesz képes rátalálni a helyes útra, ha szembenéz ezen kegyetlen magatartások igazságával és ha alázatosan keresi az áldozatok és túlélők bocsánatát, hogy ismét bizalomteljesen úgy tekinthessenek rá, mint a rászorulók befogadásának és biztonságának a helyére. Bűnbánatunk formáit ezért a reformok konkrét útjává kell átalakítani, hogy megakadályozzuk a további visszaéléseket és hogy bizalmat teremtsünk másokban azáltal, hogy erőfeszítéseink valódi és megbízható változáshoz vezetnek.

A Szentatya üzenete arra bíztatja a résztvevőket, hogy hallgassanak az áldozatok hívására és kötelezzétek el magukat egymás közt és a tágabb értelemben vett társadalom iránt e fontos megbeszéléseken, minthogy ezek ténylegesen befolyásolják az Egyház jövőjét és a keresztény emberek szívét Közép-Kelet Európában. Mindez ugyanis a mi felelősségünket érinti. Nem Ti vagytok az első azok közt, akik magukra vállalták a felelősséget ezekért a szükségszerű lépésekért és az sem valószínű, hogy ti lesztek az utolsók. Ám tudjátok, hogy nem vagytok egyedül ezekben a nehéz időkben! – bátorította a pápa a Közép-Kelet Európa térségének egyházi felelőseit és szakembereit.  

Ha felismerjük a hibáinkat, nem lesz mitől félnünk és még hűségesebbek leszünk a jövő iránt   

Miközben felismerjük tévedéseinket és kudarcainkat, bizonyára sebezhetőnek és törékenynek érezhetjük magunkat. Ám ez mégis a nagyszerű kegyelem és kiüresedés ideje, mely új távlatokat nyit a szeretet és a kölcsönös szolgálat számára. Ha felismerjük a hibáinkat, nem lesz mitől félnünk, mert maga az Úr vezet majd minket arra. „Senki iránt rosszindulattal és mindenki felé szeretettel” – idézte a pápa üzenete Abraham Lincoln mondását és végül arra buzdította a résztvevőket, hogy legyenek az Úr alázatos eszközei, a visszaélések áldozatainak szolgálatában. Tekintsék őket a közös jövő társainak és főszereplőinek. hogy mind hűségesebbek és ellenállóbbak legyenek a jövő kihívásaival szemben.

A Közép-Kelet európai térség számára tartott varsói konferencián püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, rendi elöljárók, pszichoterapeuták és világi szakemberek vesznek részt.

Forrás: VaticanNews

 

Ferenc pápa a „világközösség" megteremtéséért, amely képes a testvériség megvalósítására

Szeptember 4-én szombaton délelőtt fogadta Ferenc pápa a „Vezetők a békéért” francia alapítvány 16 tagját a Vatikánban. Beszédében arra sürgette őket, hogy bátran nézzenek szembe a kihívásokkal, főként a környezeti válsághelyzettel, melyet csak súlyosbít a járvány.

A járványt még nem sikerült leküzdeni melynek következményei a legszegényebbek életére nézve nagyon súlyosak

Beszéde kezdetén a jelenlegi különösen kritikus történelmi időszakra utalt: sajnos a járványt még nem sikerült leküzdeni melynek következményei a legszegényebbek életére nézve nagyon súlyosak. Szembesülve az összekapcsolódó politikai és környezeti válságok súlyosbodásával, a béke iránti elkötelezettség soha nem volt ennyire szükséges és sürgető, mint most. Ezért segíteni kell a vezetőket és a polgárokat, hogy bátran nézzenek szembe a kihívásokkal, főként a környezeti válsághelyzettel, melyet csak súlyosbít a járvány. Sokszor a felső vezetés helyett alulról érkeznek megoldási javaslatok és ötletek.  

pope.jpeg

„Világközösség” megteremtése, amely képes a testvériség megvalósítására

A világjárvány az elszigetelődés és a társadalmi „hiperfeszültség” hosszú utóhatásaival elkerülhetetlenül válságba sodorta a politikai cselekvést. De még így is marad lehetőség egy „jobb politika” előmozdítására, amely nélkül nem lehetséges „egy olyan „világközösség” megteremtése, amely képes a testvériség megvalósítására a társadalmi barátságban élő népek és nemzetek között. A béke megteremtéséhez két dolog szükséges: az „építészet”, melybe a társadalom különböző intézményei avatkoznak be és a „kézművesség”, amelybe mindenkit be kell vonni.

„Arcok kultúrája” és a „találkozás kultúrája”

Végül Ferenc pápa a munka kettős szintjére utalt, mely kulturális és intézményi szinten történik. Az első szinten fontos az arcok kultúrájának” előmozdítása, amely az ember méltóságát helyezi a középpontba és vele együtt szorgalmazza történelmének tiszteletben tartását. Ez egyben a „találkozás kultúrája” is, amelyben meghallgatjuk és befogadjuk a testvéreinket, bizakodva az emberszívekben rejlő jóság tartalékaiban. A második szinten - az intézmények szintjén - sürgősen ösztönözni kell a sokoldalú párbeszédet és együttműködést, mert a többoldalú megállapodások jobbak, mint a kétoldalúak. Mindenesetre ne maradjunk meg az elméleti megközelítések szintjén, hanem lépjünk kapcsolatba a sebekkel, érintsük meg a sérültek testét!” – kérte és zárta a „Vezetők a békéért” alapítványhoz intézett beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatican News

Ferenc pápa imát kér Afganisztánért

A Mária-ima után Ferenc pápa imára és böjtre buzdította a híveket Afganisztán békéjéért.

Nagy aggodalommal követem az afganisztáni helyzetet, és osztozom azok szenvedésében, akik a csütörtöki öngyilkos merényletekben életüket vesztett embereket gyászolják, valamint azokéban, akik segítséget és védelmet keresnek.

ima.jpg

Az elhunytakat a mindenható Isten irgalmába ajánlom, és köszönetet mondok azoknak, akik azon dolgoznak, hogy segítsenek az igen megpróbált lakosságon, különösen a nőkön és a gyermekeken. Arra kérek mindenkit, hogy továbbra is segítsék a rászorulókat, és imádkozzanak azért, hogy a párbeszéd és a szolidaritás a békés és testvéri együttélés megteremtéséhez vezessen és reményt adjon az ország jövőjére nézve.

Ilyen történelmi időkben nem maradhatunk közömbösek, az Egyház történelme erre tanít bennünket. Keresztényként ez a helyzet kötelez bennünket.

Ezért arra kérek mindenkit, hogy többet imádkozzon és böjtöljön. Imádság és böjt, ima és bűnbánat! Itt az ideje, hogy megtegyük! Komolyan mondom: imádkozzatok többet és böjtöljetek, kérve az Úr irgalmát és bocsánatát!

Forrás: VaticanNews

Címkék: Afganisztán

Ferenc pápa a konyhában

Gyermekkora óta otthonosan mozog a konyhában a Szentatya. Valódi szakács – derült ki egy 2018-ban megjelent kötetből. Megválasztása előtt rendszeresen és nagy szeretettel főzött paptársainak. A pápa étkezéshez, főzéshez fűződő gondolatait életrajzírója, Roberto Alborghetti örökítette meg.

A kötet Ferenc pápa asztalánál címmel magyarul is megjelent. Az olasz újságíró nemcsak egy receptgyűjteményt nyújt át az olvasóknak Ferenc pápa konyhájából, hanem azt is megmutatja, mit jelent a Szentatya számára az étel. A piemonti Asti környékén Jorge Maria Bergoglio nagyszüleinek – akik 1929-ben hagyták el az öreg kontinenst és vándoroltak Argentínába – étterme volt.

cucina.jpg

Tovább olvasom
Címkék: Élet szeretete

Az egyház reformja saját magunk reformjával kezdődik

Ferenc pápa videóüzenete

Augusztus 3-án kedden tették közzé a Vatikánban Ferenc pápa augusztusi imaszándékát „Az úton járó egyház” címmel.

"Az Egyház sajátos hivatása az evangelizálás, ami nem jelent prozelita hittérítést, nem! Hivatása az evangelizálás. Sőt, az egyház identitását az evangelizálás adja.

20210803t1030-pope-prayer-august-1505786.jpg

Tovább olvasom
Címkék: Egyház Reform
süti beállítások módosítása